A köhögés a légutak megtisztítását szolgáló védekező reflex: a köhögéssel a szervezet a légutakba jutott irritáló anyagoktól szeretne megszabadulni. A rövid ideig fennálló, akut vagy heveny köhögés legfeljebb 3 hétig tart, a szubakut köhögés pedig 3-8 hétig. Amennyiben 8 hétnél hosszabb ideig áll fenn, a köhögés idült, más néven krónikus.
A tünet időtartama mellett a köhögés fontos jellemzője, hogy együtt jár-e légúti váladék eltávolításával. Amennyiben igen, a köhögés produktív, ha viszont nem, száraz vagy improduktív köhögésről beszélünk. 01 02
Számos tényező vezethet köhögés kialakulásához. A pollenek, a por és a dohányfüst a légárammal terjedve, egy félrenyelt folyadékkorty vagy táplálékfalat közvetlen érintkezése miatt késztet köhögésre. Az inger elmúltával általában a köhögés is megszűnik. Az akut alsó és felső légúti fertőzések már több napig, vagy néhány hétig tartó köhögést eredményeznek. Amennyiben tisztában vagyunk az okokkal és orvosunk sem tanácsol mást, önállóan dönthetünk a tüneti kezelés megválasztásáról. Tudni kell azonban, hogy egy légúti infekcióhoz társuló köhögés a szervezet megtisztítását szolgáló hasznos tevékenység, amit nem csökkenteni, hanem támogatni kell. Légúti fertőzésünk kezdetén semmiképp ne válasszunk köhögés-csillapító gyógyszert, inkább valamely házi praktikával vagy nyákoldó gyógyszerrel segítsük elő a légúti váladék felszakadását és eltávolítását.
A krónikus köhögés okai szerteágazóak. Ilyenkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, mert lehetséges, hogy a légút csak „kirakat”, és a szervezet más területén kell keresni a megoldást. A tartós köhögés kialakulásához vezethet a gyomorsav nyelőcsőbe történő visszaáramlása, az úgynevezett reflux, ami nyilvánvalóan nem tüdőgyógyászati, hanem belgyógyászati, ezen belül gasztroenterológiai vizsgálatot és kezelést igényel. Tartós, általában száraz köhögés gyógyszer mellékhatásaként is kialakulhat, amit szintén kezelőorvosunk tud kideríteni. A légúti kórképek közül a krónikus hörghurut akut fellángolása, de akár mellkasi daganat is vezethet tartósan fennálló köhögéshez. Ennek kiderítése és ellátása szintén szakorvosi feladat. 01
Amennyiben köhögésünk légúti fertőzéshez társul és nemrég kezdődött, a nyákoldás biztosítása jelenti a legfontosabb tüneti kezelést. Számos növénnyel kapcsolatban van adatunk arról, hogy rendelkeznek nyákoldó hatással. Közéjük tartozik az orvosi ziliz, az izlandi zuzmó, a lándzsás útifű, a közönséges kakukkfű, a golyós eukaliptusz és a borsmenta. Szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a hatás egyértelmű bizonyítását igazoló úgynevezett randomizált klinikai vizsgálatot ezekkel a növényi hatóanyagokkal nem végeztek. 03 A mézzel kapcsolatban azonban vizsgálat igazolta, hogy 1 évesnél idősebb gyermekek esetén hatékonyan csökkenti a köhögést és alkalmazását az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is javasolja. Csecsemők részére a kórokozók átvitelének veszélye miatt a méz alkalmazása nem ajánlott.
A vénymentesen kapható gyógyszeres hatóanyagok közül az ambroxolt, az acetilciszteint és a karbociszteint érdemes megemlíteni. Mindegyik hatóanyag segíti a tapadós váladék felszakadását és kiürülését, ezáltal serkentik a légutak öntisztulását és könnyítik a köhögést. Az actilcisztein nem alkalmazható antibiotikummal egy időben, köztük 2 órás időintervallumot kell tartani. A karbocisztein és az ambroxol antibiotikummal egyszerre is bevehető. Az ambroxol különleges tulajdonsága, hogy a kis hörgőcskékben és a léghólyagocskákban serkeni egy létfontosságú anyag, a szörfaktáns képződését, így biztosítja a legalsó szakasz tisztulását, a tüdőszövet stabilitását, végül pedig serkenti a légzőmechanizmusokat és elősegíti a gázcserét. 04
A beteggel, laikus fogyasztóval történő egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést.
NPS-HU-00114
Lezárás dátuma: 2025. február 4.
E. Ambizas: Acute Cough—Does Anything Help? (https://www.uspharmacist.com/article/acute-coughdoes-anything-help)
V. Murgia et al: Natural remedies for acute post-viral cough in children (Allergol Immunopathol (Madr). 2021;49(3):173–184)