MAGYARORSZÁG
Getty Images : Gorodenkoff

Nyolc tipp arra, hogy miként beszéljünk másoknak az asztmánkról

Amikor diagnosztizálták az asztmámat, azt gondoltam, túl vagyok a nehezén. Megkaptam a gyógyszert – mire lenne még szükség? Aztán évekig küzdöttem azzal, hogy kitaláljam, hogyan kezeljem az asztmát saját magam. Ez egy véget nem érő folyamat.

Kiderült, hogy szükség lenne valami gyakorlati útmutatóra, hogy hogyan beszéljünk az asztmáról másokkal. Tapasztalatom szerint ez elég komplikált is lehet.

Különös módon éppen egészségügyi kommunikációt tanultam az iskolában. De még mindig szenvedek, ha a mindennapi beszélgetésekben az asztmáról szerzett tapasztalataimról kell szólnom. Még a megfelelő eszközökkel sem lehet feltétlenül jól felkészülni a krónikus betegségekkel járó megbélyegzésre, szégyenre és identitásvesztésre.

Az évek során számos különböző típusú reakcióval találkoztam. Íme, néhány gyakorlati tippem az asztmáról való beszélgetéshez barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal és potenciális partnerekkel.

1. Kezdje lassan!

Időbe telt, mire megértettem, hogy bár legtöbben már hallottak az asztmáról, sokan csak keveset tudnak róla – és ez talán rendben is van. Népszerű filmek klasszikus esete, amikor a „kocka” a gyógyszere után nyúl, mielőtt egy menő osztálytárssal beszélgetne – egy ilyen megoldás a gyakorlatban egyáltalán nem segít.

De itt az ideje elkezdeni lebontani a sztereotípiákat. A tapasztalataiból merítve lehet kicsit oktatója is a többieknek, és érdemes az empátiát is bevonni a témába. Jobb lassan elkezdeni, és mindvégig nyitva hagyni a beszélgetést. Így megadja a lehetőséget arra, hogy kérdezzenek.

2. Váljon szakértővé!

Magán is segít az, aki másoknak segít megérteni a saját állapotát.

Beszéljen az Önhöz legközelebb álló személyeknek az asztmaroham tüneteiről és arról, hogyan reagáljanak, ha baj van. Egy krónikus egészségi állapot kezelése nem lehet magányos vállalkozás – egy egész csapatra van szükség. És a jó kommunikáció kulcsfontosságú.

Ha a közelállók tudják, mire van szüksége, jobban tudnak segíteni.

Mindig magamnál tartom a gyógyszereimet arra az esetre, ha szükségem lenne rájuk. De lehet, hogy ugyanakkor én vagyok az egyetlen asztmás, aki elfelejti, hogy nála vannak a gyógyszerei. Ha alvás közben köhögök, lehet, hogy én nem ébredek fel, de felkelheti a zaj a páromat. Tud szólni, hogy használjam az inhalátoromat még álmos és bágyadt állapotban is. Ez a csapatmunka.

3. Ossza meg tapasztalatait

Tapasztalataim szerint jó másoknak beszélni arról, hogy miként kezelem az asztmámat. A barátok és a család szereti tudni, hogy milyen módon vigyázunk magunkra. Így megértik, hogy milyen nagy munka van a krónikus betegség megfelelő karbantartásában.

És ha van egy dolog, amit megtanultam, miközben az asztmáról beszéltem, az az, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, amit nem ismernek. Mindig érdekelt, hogy mások hogy élnek hasonló helyzetben. Néha elfelejtem, hogy amit átélek, az meglehetősen általános probléma. A tapasztalatcsere más asztmásokkal borzasztóan sokat jelent számomra.

4. Beszéljen a kiváltó tényezőikről!

Mondja el másoknak, mi vált ki egy-egy asztmás rohamot. Még ha bonyolult is. Ez jelentheti bizonyos korlátok meghatározását, hogy a többiek is reálisan lássák a helyzetét.

Az asztmán túl még allergiás vagyok a macskára is. Több barátomnak és családtagomnak is van macskája, ami számomra problémás lehet, mert előjönnek a tünetek. Ha a szemetest ürítik, amikor éppen náluk vagyok, az mindennél rosszabb: tudom, hogy rohamom lesz.

Ha bizonyos tevékenységek és helyzetek kiváltó tényezőként hatnak, azt mindenképpen meg kell mondani a barátoknak és a családtagoknak. Ha előre szól, azzal sok kellemetlenséget és kényelmetlenséget takaríthat meg. Ezt mindenkinek meg kell értenie. Ne feledje, hogy az egészségét nem szabad tehernek éreznie.

5. Fel a fejjel!

Ne legyen bátortalan!

Soha nem fogom megérteni, de vannak, akik kételkedésüknek adnak hangot, vagy megpróbálják cáfolni, amit az asztmámról mondok. Néha azt állítják, nem kezelem megfelelően az állapotomat, vagy hogy „nem nézek ki betegnek”. Javasolják, hogy egyek ezt vagy használjam azt a gyógynövényt, mert csodát tesz, és talán meg is szünteti a tünetemet.

Az ilyenfajta beszélgetések frusztrálóak lehetnek. De ne törjön le! Ön és az Önt segítő, jól képzett egészségügyiekből álló csapat tudja, mire van leginkább szüksége. Nem kell mindenkire hallgatni.

6. Edzés előtt konzultáljon!

Ha testmozgás közben asztmás tünetei szoktak lenni, érdemes hozzáértő személyi edzőkkel beszélni. Mielőtt kimutatták, hogy asztmás vagyok, szívesen vettem részt csoportos edzéseken, és jólesett feszegetni a határaimat. A trénerek képesek komolyan motiválni az edzéseken, és mindent megtesznek, hogy segítsenek elérni a kitűzött erőnléti célokat.

Akkor mi a gond? Ön az, aki a legjobban tudja az asztmájából adódó határait, nem a tréner. A határok túllépése veszélyes lehet.

Néhány éve kipróbáltam egy edzőtermet, és az edző kiakadt, amikor szünetet tartottam vagy gyógyszert használtam. Nem is jártam oda sokáig.

Mára megtanultam, hogy beszélni kell az edzőkkel erősítés előtt. Ha le kell állni, tudják, hogy az nem azért van, mert feladtam. Inkább figyelek a szervezetemre, és tiszteletben tartom a korlátaimat.

7. Naplóírás

Úgy látom, segít, hogy asztmanaplót vezetek, amibe mindig belepillanthatok, mielőtt az orvosommal beszélek. Mielőtt naplót vezettem, nem mindig vettem észre, hogy az asztmám mikor rosszabbodott vagy hogy rosszul tartottam kontroll alatt. Csak együtt éltem a tünetekkel.

Végül beszéltem az orvossal, aki fenntartó gyógyszert írt fel. A gyógyszer és a napló segítségével jobban kontroll alatt tudom tartani az asztmám. Orvosom támogatásával csökkenteni tudtam az adagolást. A tünetek dokumentálása sokat segített megtartani a jó állapotot.

Ha nem kíséri aktívan figyelemmel a tüneteit, vagy hogy milyen gyakran használja a gyógyszert, nehéz meghatározni, hogy állapotának kezelése egy időtávlatban hatékony-e. Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. A naplóvezetés kiváló módja annak, hogy az összképet lássuk.

8. Együtt másokkal

Találjon barátra az asztmások között! A közösség az egyik legfontosabb dolog az életben. Hiszem, hogy nem szabad megállni az asztmánál. Keressen barátot, családtagot vagy munkatársat magának az asztmások között, és beszélgessenek a betegségükről!

A társasági életnek nem kell az asztma körül forognia. De felbecsülhetetlen az értéke egy aktív kapcsolatokat ápoló csoportnak, melynek tagjai tanácsokat és ismereteket tudnak megosztani egymással. Soha ne becsülje alá az érzelmi támogatás hatását, amit olyanoktól kaphat, akik igazán megértik.

A lényeg

Az asztmáról és más krónikus egészségi állapotról nem mindig könnyű beszélni. Tudom tapasztalatból. Ezek a tippek nekem segítettek, és valódi változást hoztak az életemben. Fogadjon meg néhány tanácsot, vagy akár az összeset, és ha sikerül azokat beépíteni az életébe és a beszélgetéseibe, meglátja, hogy a környezete miként reagál majd.

Az asztma kezelésével kapcsolatos további információkért forduljon kezelőorvosához vagy az egészségügyi csapatához asztmanővéréhez.

 

DUOR-HU-NP-00004
2020. December 8.

Szerintem ez a cikk:

Megosztom ezt az oldalt: